 VISSZA
A FŐOLDALRA
Velencében már István-napján (december
26.), Spanyolországban pedig Sebestyén-napkor (január 20.) kezdődik a farsang, de
Rómában csakis a hamvazószerdát megelőző 11 napot mondják farsangnak, illetve karneválnak.
Híres a nizzai karnevál is, hatalmas, díszes kocsik menetével virágok
csatájával vonzza a látogatókat. A rajnai karneválnak, melynek
hagyományait 1823-ban élesztette újjá a kölni polgárság, már novemberben
megkezdődnek az előkészületei. A kölni karneváli tradíciók része az
úgynevezett asszonyfarsang, amikor hamvazószerdán a nők külön vigasságot
rendezhetnek maguknak, kizárva a mulatozásból a férfiakat. (Szokás volt ez
szerte Euró-pában, a Balaton-felvidéken pl.
így:) A farsangot Európán kívül is megünneplik. Amerikában a legnagyobb múltra a New Orleans-i karnevál tekint, de a leglátványosabb a Rio de Janeiro-i, amely egy hétig is eltart.
A brazilok szerint ez a világ legnagyobb ünnepe, melyre minden évben 300. 000 turista érkezik. A karnevál egyben verseny a legjobb szambaiskolák között. A karneváli felvonulás utcája a "Sambadron", amely 1700 méter hosszú és 60. 000 nézőnek biztosít helyet. Az előkészületek egy évig is eltartanak. A táncosok rengeteget gyakorolnak, a varrónők hónapokon át készítik a jelmezeket, kalapokat és még további 1500 ember dolgozik a szambaiskolák sikeréért. A parádé belépői nagyon drágák, de aki ezt nem engedheti meg magának, nem kell bánkódnia. Rio utcáit tomboló brazilok áradata tölti be: ők így ünneplik tánccal, mulatozással a brazil farsangot, a riói karnevált.
Hó-hó, farsang, háromnapi farsang,
itt is adnak, amit adnak, az is gazda háza. Kelj föl gazda, kelj föl!
|
|
Február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony A Gyertyaszentelő Boldogasszony Napja azonos a rómaiak tavaszkezdő ünnepének idejével, de eredete még régebbre, a klasszikus görög időkbe nyúlik vissza. A Föld anyjának, a jóságos Démétér istennőnek a személyéhez kapcsolódik a megünneplése. A régi rómaiak Mars anyjának tiszteletére minden ötödik esztendőben égő fáklyákkal és szövétnekekkel járták a határt e napon. A szabolcsi zsinat (1092) a kötelező ünnepek közé sorolta. A kereszténységben égő gyertyákkal kerülték a szentegyházat, néhol a határt is, ünnepelve, hogy Mária "világos", mentes a bűntől; s ünnepelték a gyertya példázatával is: a gyertya méhviasza Jézus tiszta teste; a viasz alatt való bél, az ő ártatlan szent lelke, a tűz pedig a világosság az ő istensége. A szentelt gyertya már az ókeresztény korban Krisztus jelképe: magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson. |
|
|
|
|
|
A szentelt gyertya egyike a legrégibb szentelményeknek. A középkorban ezen a napon először a tüzet áldották meg, ennél gyújtották aztán meg a gyertyát. A félegyháziak a szentelt gyertyát "máriagyertyának" nevezik. Simeón és Anna a templomban bemutatott Jézust (akiről immár nem csak hallottak, hanem meg is tapinthatták "!) a világ világosságának nevezte, ennek jelképe a szentelt gyertya, amely foganatos égiháború, villámlás, jégeső és a gonosz kísértése ellen. Kevés olyan katolikus paraszthajlék akad, ahol manapság is még ne volna szentelt gyertya. Régebben a sublót vagy láda fiában tartották, vagy halványkék szalaggal átkötve a falra akasztották, némely helyen a szent sarok, a házi oltár éke volt. Főképpen vihar idején gyújtották meg s imádkoztak mellette; de égett vízkereszti házszentelésnél is. |
VISSZA
A FŐOLDALRA
Február 3. Balázs
(Szent Balázs születési helye ismeretlen – meghalt
316.
február 3-án, orvos és püspök volt az
örmény
Sivas városban ,mely ma
Törökországban fekszik. Életéről nagyon
keveset tudni. Püspökké választása után visszavonult egy magányos hegyi
barlangba, ahonnan imádkozva vezette népét, tanácsokat osztott és gyógyította a
közösséget. A legendák szerint vadállatok őrizték, háziállatok módjára
engedelmeskedve neki. 316-ban egy Agricola nevű
római helytartó,
Licinius császár keresztényüldözési
parancsainak eleget téve elfogta és bíróság elé állította a püspököt, akin az
oroszlánokból,
tigrisekből,
medvékből és
farkasokból álló derék testőrség sem tudott
segíteni. Mivel Balázs hitét nem sikerült megtörni, megkorbácsolták és
siralomházba került. Rabsága során rengeteg csodát tett. Vízbefojtás általi
halálra ítélték, de végül is lefejezték. A középkorban nagy tiszteletnek örvendő örmény orvos-püspök. Napját a
legrégibb kalendáriumaink is számon tartják.)
|
Legendájában, amelyet az Érdy- és Debreczeni-kódex mond el, megmenti egy özvegyasszony fiát, aki halszálkát nyelt és már fuldoklott. Az asszony a később börtönbe került püspöknek hálából ételt és egy szál gyertyát vitt. Megvesszőzték, majd faállványhoz kötözték. Testét vaskampókkal szaggatták, majd két ifjúval együtt lefejezték. Ereklyéit később Párizsba vitték át. Ezen a napon történik a "balázsolás" (gyerekek házról-házra járva gyűjtenek adományokat), valamint a Balázs-áldás (a pap két egymáshoz kötött szentelt gyertyát X alakra formázva a hívők torkához érint és közben áldást mond: "Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására szabadítson meg téged az Isten a torok-bajtól és minden más bajtól: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ámen") Szükség is volt az erős torokra, hiszen az a diák, aki nem volt beteg, jelmezbe öltözve kopogtatott be szomszédaihoz, hogy adományokat gyűjtsön az iskola számára, és új diákokat toborozzon. A hagyományról az ezerhatszázas évektől kezdve találhatók rendszeres feljegyzések, melyek az iskoláskorú gyermekek jelmezes szomszédolásáról szólnak, és amelyek köszöntési és adománygyűjtési célból történtek. |
|
|
Az adományként kapott szalonna, zsír, bab, tojás, az iskolai tanítót illette, aki cserébe megvendégelte diákjait. Mondhatni, egyfajta segítség volt ez a szegény tanítónak.
Ezen kívül Balázs napját az egészség- és termésvarázslás, a gonoszűzés, a madárűzés, és az időjárásjóslás napjának is nevezték régen. Szokás volt, hogy a magyar szőlősgazdák a földjük négy sarkában megmetszettek egy-egy tőkét arra számítva, hogy Balázs így majd megvédi a szőlőket, és szőlőéréskor elűzi a madarakat, hogy azok ne tegyenek kárt a szemekben. Az orvosok és a muzsikusok pártfogójaként is tisztelik.
Február 4. Veronika
(Legendabeli asszonyalak, aki a keresztúti ájtatosság hatodik
állomásának képe szerint kendőjét nyújtja a kereszthordozástól verejtékező
Jézusnak. A kendőn rajta marad az Üdvözítő képmása.
A Veronika név jelentése „igaz képmás”, vera icona.)
|
|
Az ereklye kutatói szerint a "Veronika kendő" tulajdonképpen nem más, mint Krisztus szemfedele. A zsidó temetkezési szokások szerint a lepellel letakart holttestet gyolcsokba csavarták, majd még arra kívülről rátettek egy kendőt. A feltételezések szerint a leplet és a kendőt egy ideig együtt őrizték, és csak évszázadok múltán, Kisázsiában vált szét útjuk. A kendő előbb Efezusba, majd onnan más városok érintésével a VI. században Konstantinápolyba került. Közben számos forrás említi a "nem emberkéz alkotta képmást", ami nagy tiszteletnek örvendett a hívek körében. A keleti birodalmi fővárosból az ún. képrombolás idején tűnt el, hogy 705-ben Rómában bukkanjon fel, mégpedig a pápánál. A becses ereklyét különösen is a szentévek alkalmával kereste fel a Vatikánban számos zarándok. Köztük, 1350-ben Nagy Lajos magyar király is: a Szent Péter-bazilika altemplomában meg is festették a jelenetet, amint királyunk hódol a Szent Arc előtt. |
|
|
Február 5. Ágota (Ágota a keresztény ókor leghíresebb szentjei közé tartozik. A szicíliai Katániában született előkelő szülők gyermekeként. A fiatal, Krisztus szeretetére vágyó leány túlságosan hamar a kéjvágyó helytartó, Ouintianus mesterkedéseinek célpontjává lett. Decius császár keresztényellenes rendeletét a maga céljaira fölhasználva Ouintianus letartóztatta a szépséges Ágotát, és az egyik hírhedt örömtanyára vitette; az ilyesmi az antik korban nem ment ritkaságszámba. Itt feslett életre, hite megtagadására akarták kényszeríteni, sikertelenül. Ágotát bíróság elé állították, kihallgatták, megkínozták és börtönbe vetették. Néhány nap leforgása alatt a kínzások egész sorát kellett kiállnia. Amikor a földühödött bíró semmire sem ment, poroszlóival szinte halálra verette, majd levágatta a leány mellét. Mindezek után azonban a börtönben olyan megerősítésben részesült, amilyen még a legendákban sem gyakran fordul elő: a gaztett utáni éjszakán megjelent előtte Szent Péter és meggyógyította. A nyilvánvaló csodát semmibe véve Quintianus tovább folytatta a gyalázatos eljárást. Végül is Ágota az újabb bántalmazások következtében 250. február 5-én meghalt a börtönben.) Legendája szerint halála után egy esztendővel az Etna láváját az ő koporsójáról levett fátyol állítja meg, ezért a régiek tűzvész és földrengés ellen hívták oltalmul (a lávafolyam megállítása miatt). Hasonló okból ő az ércöntők, a kohászok és a bányászok védőszentje. A középkorban a tizennégy segítőszent között találjuk. Főleg a mellbetegek fordulnak hozzá. |
 |
|
Február 6. Dorottya A kivégzés előtt Dorottya kérte a hóhért, adjon egy kis időt, mert valamit el kell még végeznie. Imádságba merült, s egyszerre megjelent egy kisgyermek három kinyílt rózsával és három almával. Dorottya megkérte: ,,Vidd el ezt Teofilnak és mondjad: Dorottya küldi neked Jegyesének kertjéből''. Ezután lefejezték. Teofil épp diáktársainak hencegett azzal, milyen szellemesen élcelődött a kivégzésre vitt Dorottyával, amikor megjelent a kisfiú, s egy kosárban átadta neki Dorottya ajándékát. Mindnyájan ámultak a rózsákon és az almákon, mert február lévén Kappadókiában ilyet nem lehetett találni. Teofilt ez annyira megrendítette, hogy hamarosan keresztény lett és megvallotta hitét társainak. Ezek előbb gúnyolták, majd följelentették és Sapritius őt is kivégeztette.) A Diocletianus-féle üldözésben Cézáreában az elsők között nyerte el a vértanúságot. A kertészek védőszentje. |
|
|
Február 14. Bálint
(Itáliai ókeresztény vértanú püspök, aki visszaadta a pogány fejedelem
leányának látását. A legenda szerint mielőtt 270. február 14-én kivégezték,
a leánynak egy üzenetet küldött:
"A Te Valentinod"
Így vált ez az üzenet világszerte ismertté.)
Szent Bálint püspök kigyógyít egy epilepsziást (a
kép kattintással nagyítható)
Bálintot főleg a nyavalyatörősök és a lelki betegek tisztelik.
Az ünnep modern formája Angliából indult a XV. században, és a XIX.
században
már üdvözlőkártyákat is küldtek
egymásnak az emberek ezen a napon.
Belgiumban, Angliában, Észak-Amerikában
tehát a szerelmesek napja (Valentin), Németországban viszont szerencsétlen napnak számít.
Bővebben:
http://www.dunaujvaros.com/tallozo/hirek/020214_szent.htm
http://www.mult-kor.hu/20080214_szent_balint_napja_a_szerelmesek_unnepe
http://www.mult-kor.hu/20080214_szent_balint_napja_a_szerelmesek_unnepe?pIdx=3
Február 16. Julianna
(Vértanú, szent 305-ben Diocletianus császár uralkodása idején halt
vértanúhalált.)
A legenda úgy tartja, hogy kérőjét, a pogány bírót visszautasította. Ezért ruháitól megfosztották, megvesszőzték, fejére folyékony ólmot öntöttek, majd börtönbe vetették. Az ördög angyal képében megpróbálta rávenni pogány áldozat bemutatására, Julianna azonban a földre taszította és a láncával megverte. A leányt kerékre feszítették, ezt azonban összetörte egy angyal. Forró ólommal teli üstbe ültették, ezt sértetlenül túlélte, végül lefejezték. A bíró, aki elítélte, harmincnégy társával együtt elsüllyedt egy hajóval.
Bosch: Szent Julianna keresztre feszítése
(Velence, Dózse-palota, 1510 körül)
(a kép kattintással nagyítható)
|
Ragyog és tündöklik Juliannának napjára: Ragyogjon életed gyönyörű virága, Sose hervadjon zöld citrusnak ága, Inkább virágozzon életeknek fája, Akkor is, ha eljön életed határa, Végyen fel az Úr maga jobb karjára, Helyeztessen ottan égi palotára, A bárány Úr Jézus víg lakodalmára; Szívesen kívánom. (Székelyhidi névnapi köszöntő) |
 |
“Én drágalátos palotám, Jó illatú, piros rózsám, Gyönyerû szép kis violám, Élj sokáig, szép Juliám!” (Balassi Bálint) |
A néphagyomány Júlia napjától az idő melegebbre fordulását várja. Ha mégis havazik aznap, akkor "bolondoznak a Julisok", vagy megrázzák a dunyhájukat.
|
A festő tökéletesen érzékelteti a Zsuzsánna arcán tükröződő öntudatlan elégedettséget és csábító nyugalmát. Még a szépítőszereket is rendkívüli gonddal ábrázolja a mûvész. Úgy tűnik, a fény Zsuzsánna meztelen testéből árad. |
|
E napon a szegedi,
magyarbánhegyesi és
kiskunfélegyházi néphit szerint
megszólal már a pacsirta. Zsuzsannát az európai kultikus néphit
régebben főleg a gyümölcsfák védőszent-jeként tisztelte. Ezért ábrázolták
almával is s talán "teli-nősége" miatt is. Zsuzsanna elviszi a havat,
tartották róla.
A hazai Zsuzsanna-játék a bibliai történetet eleveníti meg. Klerikusok,
diákok idézték föl farsang idején az épületes történetet.
Február 22. Üszögös Szent Péter napja
(Üszögös Szent Péter napjának egyházi neve: Péter székfoglalása mivel ezen napon
ült a püspöki székbe Szent Péter apostol. E napon a keresztények meglátogatták
egymást, a szegényeket is megvendégelték.
 |
A magyar hagyományban szerencsétlen napnak számított, nem volt tanácsos munkába fogni. A szegedi asszonyok nem nyúltak lisztbe, mert különben megfeketedik, "üszkös" lesz a búza. Libát, tyúkot sem ültettek, hogy ne legyen üszkös a tojás. Szemes gabonát vittek a szobába, ahol a kereszt és mécses elé tették, hogy védje meg az üszkösödéstől a termést.Hazánk több vidékén ez a nap a "szólítás" napja, amelyen megkérdezték a birtokokon szolgáló csikósokat, gulyásokat, béreseket, szőlőpásztorokat, kocsisokat, hogy akarnak-e maradni a következő évben is. Az emberek panaszaikat, kívánságaikat is elmondhatták ezen a napon.Ezen a napon szedték fel a biztonságos haladást jelző szalmacsóvákat is a < Tisza jegéről, mert ekkor már lazulni kezdett a jég, és az átkelés egyre veszélyesebbé vált. |
Mátyás apostol önálló középkori ábrázolását nem ismerjük, de az apostolok oltárán szerepel. Ikonográfiai jelvénye leggyakrabban a bárd, a szekerce.
A szent és a név magyarországi népszerűségét Mátyás király is nagyban növelte. A szentek nevei mindig is kedveltek voltak, hiszen a kisgyermekek nem kaphattak pogány nevet. (Ha mégis azt adtak nekik, akkor azt a keresztény nevet kapták, amelyiknek születésük napján épp az ünnepe volt. Így ez lett a gyermek védőszentje.)
Mátyás napja február 24-re esik. Ez a nap az 1493-as esztergomi zsinat óta parancsolt ünnep. Bár az idők során ezen ünnepek közül sokat eltöröltek, a napokhoz kötődő hiedelmek és hagyományok a nép körében tovább éltek.
Az emberek képzelete Mátyás apostol ünnepe és a közeledő tavasz között kapcsolatot teremtett, így lett a szent Jégtörő Mátyás, mert az ő szekercéje töri meg a jeget, a tél hatalmát. Sok népi hiedelem és szokás ezzel kapcsolatos. Szokás mondani, hogy "Mátyás feltöri a jeget; ha nem talál, akkó csinál; ha meg talál, akkó ront". Mindaz, ami a korábbi ("vízöntő") időszakban szálakra, darabokra bomlott szét, most, a "halak" enyhületében nyálkás uszadékká lesz. Ha Mátyáskor még fagy, akkor a jégtörő éleztetni adta a csákányát. Az apostol ezen a napon osztja ki a sípokat a madaraknak, hogy újra énekeljenek. A Mátyás-napi időjárásból lehet jósolni az éves termésre, tojásszaporulatra. A hideg idő jó termést jelent, a szeles pedig kevés tojást. Egyes vidékeken a Mátyás-napi libatojást megjelölték, vagy nem is költették ki, mert úgy tartották, hogy az e tojásból kikelt liba szerencsétlenséget hoz, de lehet, hogy hibás vagy nyomorék lesz. Ha Mátyáskor esik, akkor a jég elveri majd a termést, a szőlő savanyú lesz. Mátyás apostol az ácsok, a mészárosok és a halászok védőszentje. A halászok, ha ezen a napon bárminemű halat fogtak, azt Mátyás csukájának nevezték, és ez egész évre szerencsét jelentett, bő zsákmányban reménykedhettek
Az időjárási regulákon kívül Szent Mátyás néhány kalendáriumhoz kötött
történetnek is hőse. "Mátyás, Gergely két rossz
ember". A hagyomány szerint az Úr Mohácsra küldte Mátyást jeget
törni, a szekcseiek azonban megállították, és pálinkával leitatták. Ezután a
szent visszafordult, és elmaradt a jégtörés. Aztán Isten Gergelyt küldte el,
akit viszont a báriak borral itattak meg. Végül Józsefet küldte el az Úr, és ő
baltájával meg is törte a Duna jegét.
Február 25.
Február közepén-végén: "Farsang farka"
A lakodalmak, a háromnapos vigadalom és rítusrend
általában hétfőn vagy szerdán kezdődött. A régiségben a legtöbb lakodalmat
farsang végén tartották. Valamikor a szombat estétől húshagyó kedd éjfélig tartó
időszakot nevezték farsang farkának, a hét hátralévő részének
csonkahét volt a neve. Húshagyót néhol
sonkahagyónak is mondták, a
hamvazószerda vidékenként kapott más-más titulust: pl.
hamvas böjtfő,
böjtfakadó, de csak
a száraz és
fogöblítő szerda népi eredetű. Csütörtöknek pedig
csonka,
zabáló, torkos, dobzódó a neve, mert akkor felfüggesztették a böjtöt, hogy a
farsangi maradék elfogyjon.
A farsang farkát előző kövér csütörtök sonka-
és kocsonyafőző, meg száraztészta-sütő nap volt, de estefelé már látogatónap is.
Éjféltől szombat estig szünetet tartottak, akkor azonban megkezdődött a farsangozás, annak a palack bornak a kiadásával, amelyet az elmúlt évi avatáskor a legények a kocsma földjébe ástak. Ettől kezdve hamvazóig evés, ivás, móka, alakoskodás, tánc következett. Tobzódás mindabban, ami zsírossá teszi az ember testét, lelkét. Az általános farsangi lakomázásnak fajtái voltak vasárnap vagy kedden a kanivók, csütörtökön pedig az asszonyok ivója. Amazt a gazdák, emezt pedig az asszonyok tartották a kocsmában. Mindkettő példája a falusi nép közt bizonyos termésvarázsló alkalmakkor és jeles napokon még ma is élő, nemek szerint elkülönülő, férfias vagy asszonyos szokásoknak.
Első nap tehát húshagyóvasárnap, az egyházi nyelvben ötvenedvasárnap. A moldvai, diósfalusi csángóknál piroskavasárnap a neve, mert az ünnepre különleges kalács, a piroska sült. A Székelyföldön, Csíkban csonthagyóvasárnap, sonkahagyóvasárnap, ha pedig farsangon esküdött újpár van a háznál vővasárnap néven emlegetik. A Zoborvidéken sardóvasárnap a neve: a legények sardóznak, vagyis szerencsét, bőséget mennek kívánni.
Gonoszűző, tisztulatot adó, termésvarázsló a farsang farkának minden szokása. Ilyen a zajos kongózás, hajnalozás, az állakodalom, a hamis bíróság, a tréfás temetés, amely a falu bűneinek eltemetésével együtt a tél "elhantolása" is; de ilyen a turizás, sardózás, a turka, a busó, és kuka (dőre) járás is. Régen ide tartozott a legény és lányavatás kemény próbája is; de a fiatalasszonyok és lányok életvesszővel való megütögetése és az állatok zabáltatása, körülfüstölése csakúgy. A hajdan volt farsangokon elszabadult a pokol, a régi törvényt szüntették meg, hogy a negyvenhat napos penitencia majd az újat hozhassa.
|
Napjaink leglátványosabb farsangi alakoskodása a Mohácson lakó délszlávok
csoportos busójárása. A busók fából faragott álarcokban jelennek meg, mozgásuk,
viselkedésük rituálisan meg van szabva. A busóálarcot eredetileg csak a felnőtt
sokác férfiaknak volt szabad felölteniük, a legények másfajta álarcot viseltek. A farsangi alakoskodók általában kis párbeszédes jeleneteket is előadnak. A farsangi lakodalmas játékok közül leglátványosabb a Nyugat-dunántúli rönkhúzással összekötött mókaházasság. A kidöntött fát húzták végig az úton a leányokból, legényekből álló párok. A rönkhúzást olyankor rendezték meg, mikor a községben abban az évben nem volt lakodalom. Sokfelé ismeretes a tuskóhúzás. Bekormozott képű legények tőkét húznak maguk után a falú utcáin. Végül aztán megszégyenítésül valamelyik pártában maradt lány kapujához kötik. A néphit ugyanis szégyennek tartja, ha valaki házasulandó létére kimarad a farsangból, azaz nem házasodott meg a legalkalmasabb időben, és így vétkezett a tavasz kozmikus törvénye ellen. |
|
|
|
Litkén az első világháború előtt farsang három napján nem dolgoztak, nehogy betegek legyenek. A vasárnapi litánia után kezdődött a mulatozás s tartott három napig. Kedden reggel a fiatalok dudaszóval, táncolva járták végig a falut nyársakkal kezükben, s a házakra betérve az alábbi verset mondták: |
|
|
|
|
|
|
Ipolytarnócon a farsangkeddje a "bakkuszok" napja volt. A legények különböző maskarákat magukra öltve, arcukat álarc mögé bújtatva, kezükben nyársat tartva, táncolva, mulatozva járták be a falu utcáit. Végül a fonóházba mentek, ahol a házaknál kapott tojást megsütötték, a szalonnát a cigányoknak adták. Levették jelmezeiket és táncolni mentek. A bakkuszoknak kedvelt játéka volt, hogy az utcán bámészkodókhoz odamentek, incselkedtek velük, bekormozták őket.
Húshagyókeddi szokások:
Jaj a ludaknak!
(Forrás: Új Szó - szlovákiai magyar napilap)
A húshagyókeddi szokások között az európai néphagyományban viszonylag
gyakoriak a különböző ügyességi próbák, a magyar nyelvterületen azonban nem
különösebben elterjedtek, közülük leginkább a kakasütés és a gúnárnyakszakítás
ismert. Ez utóbbiban elsősorban a mészároslegények versengtek, annál is inkább,
mivel a mesterré avatás része is volt.
Egy XVII. századi szerző, bizonyos Daniel Speer a kor népszerû prózai művének –
Grimmelshausen Simplicissimusának – nyomán papírra vetette a Magyar Simplicissimus
című munkáját, amely sajátos egyvelege a pikareszk regénynek és
az útirajznak. A könyv hőse vándorlásai során bejárja szinte az egész Felvidéket
és beszámolója nyilván konkrét tapasztalatokon alapul.
Kassán egyebek között a következő jelenetnek volt szemtanúja: "Húshagyó kedd
éjszakáján a mészároslegények a lőcsei vendéglőstől a másik oldalon fekvő őrházig kötelet húznak, amelynek közepére egy fonallal jól összekötözött libát
akasztanak, lábánál fogva.
A legények nyergeletlen lovon futtatnak el a kötél alatt és igyekeznek elkapni a
liba nyakát. A kapkodás és nyargalás addig tart, amíg valamelyik a lúd fejét le
nem szakította. Ez aztán hirtelen elvágtat vele s jól elrejti, mert a többiek üldözőbe veszik s igyekeznek tőle elragadni; pedig,
aki a fejet elvitte, egy
évig főlegény és a mesterségbeliek között különös kiváltságokat élvez". (L.T.)
Egy szlovák hiedelem szerint, aki farsang utolsó napján hal meg,
a pokolba jut, mert ezen a napon zárva van a mennyország. Más helyen a
farsangvégi hagyományokban sűrűn felbukkan a torma, mint mágikus,
gonoszűző szer. A farsang végén maradt tormával a házat körülhintik, hogy a
gonoszok, kártevők elkerüljék a hajlékot. Megkenik vele a tornác boronavégeit,
máshol a ház négy sarkát.
A régi idők zalai
farsangolásairól
Farsang
A-tól Z-ig
A vigasságról és a farsang
lélektanáról
(arcainkról
és álarcainkról)
Illyés
Gyula: Farsang
Pillantsunk be az
arisztokraták világába, régi tánctermekbe, előkelő hölgyek, urak társaságába
A farsangi bál lényegében társas táncmulatságot jelent, a középkorban jött divatba, de a kor szigorú erkölcsei miatt csak igen lassan. Az első bált 1385-ben VI. Károly és Bajor Gizella menyegzőjének alkalmából rendeztek.
|
|
|
Mai formájában a bál XIV. Lajos uralkodása alatt terjedt el és ha-marosan egész Európa táncra perdült. Kezdetben az uralkodó joga az udvari bálok rendezése. Az arisztokrácia 1715-ben Párizsban tartotta az első, operában rendezett bált, amelyre a gazdag polgárok is megszerezték a névre szóló és társadalmi rangot jelentő meghívójukat. Széles körben elterjedt szórakozási formává a 19. században vált a bálozás. |
A magyar vidéki élet kiemelkedő eseménye a megyebál volt (Zalában ezt a hagyományt újították fel a 2000-es évben). A bál intézménye hamarosan polgárosodott és demokrati-zálódott. Különféle társadalmi egyletek, sportkörök hirdettek tagságuknak bálokat, de rendeztek jócskán jótékony célú táncos ünnepségeket is. Szinte valamennyit a farsangi időszakban szervezték.
Falusi farsangi mulatozások, bálok
A farsangi
táncmulatság a házasságok előkészítője is volt. A XX. század elején
Honton az a lány, aki "valamelyik legényre számított", annak farsang
vasárnapjának reggelén bokrétát küldött. Egy legény több bokrétát is
kaphatott, bármennyit elfogadtak a fiús háznál, de csak azt a bokrétát
tűzte kalapjára, melynek küldője neki is tetszett, akit a szülei kiszemeltek
számára feleségül. Ez a lány a legény anyjától húsvétkor rózsás pántlikát
kapott. A táncmulattságban is azt a leányt illett először táncba vinni,
akinek a bokrétáját viselte.
A szülők, anyák
elkísérték leányaikat a bálba, megvendégelték egymást a házilag készített
rétessel, fánkkal, borral. Figyelték ki kivel járja a táncot, a csárdás
ritmusára, főleg magyar nótára, cigányprímás húzta dallamra. Akkor még három
napig tartott a mulatozás, a hamvazószerdát megelőző vasárnaptól. Három délután
éjfélig, húshagyókedden pedig 10-ig, hogy éjféltől már otthon kezdhessék a
böjtöt.
Leányok és legények egyaránt nagy izgalommal készültek az alkalomra. A
legdíszesebb ruhájukat öltötték magukra. A leányok a piros brokát rakott
szoknyát, a pruszlikot, a hímzett, keményített ujjú inggel. A legények cifra
szalagos kalapot tettek fejükre, s harmonikázva énekelve vonultak végig az
utcán, hogy a leányokat hívogassák a bálba. Olykor bokrétát kaptak a leányoktól,
melyeket a kalapjukra tűztek, s azzal táncoltak először, akitől az elsőt kapták.
Párválasztásra is jó alkalom volt a mulatozás, hisz a fiatalok ilyenkor többet
táncolhattak egymással. A legények a bál befejeztével hazakísérték a leányokat,
s a kapu előtt illedelmesen elköszöntek.
A dramatikus játékok, maszkos alakoskodások, mulattatások, jelmezekbe öltözések mind a mai napig ismertek, de ezekből csak az utóbbi maradt fenn. A '20-as, '30-as években nagyobb divatot ült a farsang. A háború ideje alatt faluhelyen besötétített helységekben "ünnepeltek", beszélgettek a fiatalok. A '60-as években szórványosan ismét előbújtak a népszokások.
És ma?
Ma már a technika fejlődésének, a tömegkommunikáció elterjedésének,
vagy a kor szellemének köszönhetően szinte alig van olyan település, ahol a
jelmezes maskara öltésen kívül még él valamilyen szokás.
Ma a bálok divatját éljük, melyek egyre több helyen, egyre több újdonsággal
állnak elő. Mi, már ott érezzük jól magunkat. (Forrás: Szabó Bernadett)
Farsangi
ételek, italok
Inni mindenkor kell, farsangkor különösen. Rióban, ahol a meleg miatt fontos
az ivás, sok jéggel hűtött frissítőt, Európában - hideg téli szezon lévén -
lehetőleg valami meleget vagy forrót. Jöhet a forralt bor, a puncsok, a
grogok és egyéb melegítők.
A karnevállal szemben a farsang elsősorban
beltéri mulatság, ahol a sok tánc közben akár könnyen fel is hevülhetünk,
jöhetnek a jeges bólék, a klasszikus, elegáns pezsgők.
|
Orange Punch Az alkoholos hozzávalókat |
 |
Hozzávalók: |
És miket falatozzunk a mulatságokon? Természetesen sokfélét, de semmiképpen se túl sokat, mert elnehezült gyomorral elmegy a kedvünk a tánctól. Az étkezések jellegzetesen a szezon minden termékét és elkészítési furfangját felvonultatják, amelyek éppen a bőségtől válnak farsangivá és ünnepivé.
„Farsangkor minden rendű és sorsú göcseji ember asztala meg volt rakva enni- és innivalókkal, főleg disznóhússal, káposztával, kocsonyával, és fánkkal, továbbá borral. Ilyenkor mindenki lakmározik. Ezen ételeket, ha csak bírják, a farsangi napokban elköltik, mert a következő nap - a hamvazó szerda - már böjt. Farsangi napokban tartották előbbi időben néhol a disznótort is, amelyen hosszú furulya s duda volt a zene. Rokonokat, szomszédokat hívtak össze, s reggelig mulattak. Ilyen alkalommal – két tál között – macskát vagy élő madarat vittek tréfából a házigazdának ajándékul...“– olvashatjuk Gönczi Ferencz: Göcsej című könyvében.
 |
Létezik azonban valami, amit nevezzenek bár a németek Karpfennek, az olaszok bomboloninak, a spanyolok churros-nak, mi pedig fánknak, nem tagadhatják le szoros rokonságukat egymással. Ez a szinte egyetlen hagyományos és egész Európában tipikus farsangi étel a létező legegyszerűbb alapanyagokból készül, ám tájanként változatos formákban és ízekben.
Klasszikus farsangi fánk |
Lisztezett deszkán ujjnyi vastagságúra nyújtsuk ki, és szaggassunk belőle (esetleg pohárral, ha nincs fánkszaggatónk) halmokat. Ismét hagyjuk kétszeresére kelni, majd bő forró olajban süssük aranyszínűre. Sütés közben először fedjük le az edényt, majd ha megfordítottuk a fánkokat, már fedő nélkül süssük tovább. Porcukor és baracklekvár kíséretében, forrón az igazi.