VisszaVISSZA A FŐOLDALRA

Jeles napok az évkörben: Szent Jakab hava (július)

Júliust a régi magyar hagyomány Szent Jakab havának nevezte a 25-én ünnepelt apostol, Jakab tiszteletére, aki Jézus első tanítványai közé tartozott. Az egyházi ünnepek közül fontos a Sarlós Boldogasszony, Margit, Elek, Illés, Jakab és Anna napja. Legendák és folklorisztikus hagyományok övezik e szentek emlékét még ma is.

      „Hogyha dörög hajnalban, szél megindul óhatatlan.
Hogyha délben gurgulázik, erdő-mező bőrig ázik.
És ha zendül alkonyatkor, zivatar lesz a javából…”

Elődeink kalendáriuma emlékeztette ezzel a Szent Jakab havára is érvényes hiedelemmel, intelemmel az aratókat. Még a nyár legmelegebb hónapja, a július sem mentes a szélsőséges időjárási viszonyoktól. Ilyenkor jut uralomra a tikkasztó forróság, de ilyenkor szakítják félbe a rekkenő hőséget a ránk törő heves záporok, jégesők.

     

Elődeink kalendáriuma emlékeztette ezzel a Szent Jakab havára is érvényes hiedelemmel, intelemmel az aratókat. Még a nyár legmelegebb hónapja, a július sem mentes a szélsőséges időjárási viszonyoktól. Ilyenkor jut uralomra a tikkasztó forróság, de ilyenkor szakítják félbe a rekkenő hőséget a ránk törő heves záporok, jégesők.

      Ez az időszak a nyár legnagyobb munkájára, a gabona betakarítására összpontosította a gazdaemberek figyelmét. A néphit szerint: “Ha július nem főz, szeptembernek nem lesz mit ennie.” Szent Jakab havában a régi öregek szerint, ha reggel és este a füst egyenesen magasra szállt, ha napnyugtakor tiszta az ég, valamint a csalogányok szorgalmasan énekelnek, akkor szép időt vártak. Bizonyosra vették azt is, hogy rossz idő közelít, ha a kakasok napnyugta után kukorékolnak, vagy ha a varjak, a gyöngytyúkok és a pávák sokat kiáltoznak.

„Ha Sarlós Boldogasszony napján (július 2-án) eső esik, akkor négy héten át esik”, vagy “Sarlós Boldogasszony napi eső Lőrinc-napig tart” – mondták a régiek, utalva arra a megfigyelésre, hogy a Medárdi borultabb, csapadékosabb időjárás egy kései hulláma egész július első felére átnyúlhat.

A népi kalendáriumból, ötödikéről ide kívánkozik Sarolta napja, amikor aggódó tekintettel kémlelték az eget a hajdani aratók. Mivel a korábban nagyon népszerű névünnep időpontja még beleesik a negyven napos Medárdi ciklusba, gyakran előfordult, hogy a nyári monszun egy-egy kései hulláma leparancsolta az aratókat a búzatábláról. Sarolta esője pedig, ahogyan a hajdani időjósok megfigyelték és hangoztatták is, tönkreteszi a várható diótermést.

A júniusi Margit-napot követően e hónapban ismét ünnepelhetnek a Margitok, mégpedig 13-án. Aratási névünnepüket az időjárás előrejelző néphiedelem negyvenes napnak tartotta. Sokfelé Mérges Margitnak nevezték, és volt, ahol Pisis Margitnak csúfolták, mert többnyire esőt, zivatart hozott, ami ha bekövetkezett a későbbiekben, megzavarhatta az aratást. A megfigyelést tudományos tapasztalatok is valószínűsítik, hiszen a Medárdi monszun utóhatása sokszor könnyen birokra kelhetett a perzselő forrósággal..

Július 15-én, Henrik napján emlékeztek a vallásosabb hívek a tizenkét apostolra. Apostolok oszlása – mondogatták olyankor, ha mennydörgéses vihar támadt, annak reményében, hogy az égiháború hamarosan szétoszlik, és a kaszások folytathatják az aratást. A háziasszonyok ezen a napon sütötték az új lisztből az első kenyeret.

Egy másik jövendölés szerint, ha Mária-Magdolna napján (július 22.) szép az idő, jót tesz, ha rossz, úgy ártalmas. Csak azt felejtette el ránk hagyományozni a korai prognóziskészítő, hogy mit értett a szép és a rossz idő, a jó és az ártalmas fogalmán. Egyértelműbb jelzés, bár valóságtartalma nincs annak a jövendölésnek sem, ha Anna (július 26.) napján a hangyák bolyokat készítenek, úgy csapadékos tél lesz. Hasonlóan tévútra vezet bennünket az a megállapítás is, miszerint Ernő napi (július 31.) eső langyos telet hoz.

Azoknak pedig, akik tudni szeretnék, milyen idő lesz karácsony környékén, figyeljék Szent Jakab-nap (július 25.) időjárását, mert a délelőttje mutatja a karácsony előtti időt, a délutánja a karácsony utáni időt, mégpedig ha szépen süt a nap, hideg lesz, de ha eső esik, akkor meleg és nedves idő várható. Ha süt a nap és eső is esik, úgy jó idő valószínű.

    


Július 2.
  Sarlós Boldogasszony

     Boldogasszony ünnepek az egész évben felbukkannak, közös vonásuk, hogy mindegyik középpontjában Szűz Mária áll. Nálunk az aratási munkálatok miatt Sarlós Boldogasszony az ünnep ősi neve. Mária az angyali üdvözlet alkalmával az angyaltól tudta meg, hogy rokona Erzsébet, Keresztelő Szent János leendő anyja, már hat hónapja gyermeket vár. Azonnal útra kelt, hogy a nehéz napokban segítségére lehessen rokonának.  Három hónapig maradt náluk, majd hazatért.

A Mária és Erzsébet találkozását ábrázoló táblakép a Szatmár megyei Csegöld községből került az esztergomi Keresztény Múzeumba. (A képre kattintva növelhető) Keletkezésének ideje a 15. század utolsó éveiben lehetett. Ritka ábrázolás, hogy a még meg nem született magzatok is megjelenjenek a képen, édesanyjuk méhén kívül szemléltetve. A gyermek Jézus dicsfényben, áldó mozdulattal fordul a térdelve imádkozó Keresztelő Szent János felé. (forrás)

Sarlós Boldogasszony, az aratás édesanyja és királynéja gondoskodik a szegényekről és az ég madarairól is. A szegények és a szükségben szenvedők gondviselője, a betegségben és a fogságban gyötrődők párfogója, a halottak oltalmazója. Ő a várandós édesanyák vigyázója is. Az ünnep vigíliáján emlékeztek meg Mária anyaságáról.

Ez a nap adta alkalmát a szegénygondozásnak, az anyaság ünneplésének és az aratás szakrális kezdetének is.  A XVIII. században még az asszony aratott sarlóval, a férfi kötözött. Kalotaszegen a férfiak fejfájára ekevasat, az asszonyokéra olvasót vagy sarlót festettek. Úgy hitték eleink, hogy Szűzanya arat és a fiára hagyja, hogy gyűjtsön és a búzát a konkolytól elválassza. Az „élet" (a gabona, de főképpen a búza) Isten ajándéka, Krisztus teste (Oltáriszentség). Az alföldiek szent énekeket énekeltek munka közben. Azt tartották, hogy minden aratásban az ítélet napja jelenik meg: a konkoly elválik a búzától.

A föld keleti sarkában kezdték az aratást Nemessándorházán, s az első két kévét rögtön keresztbe fordították, s köszönő imát mondtak mellette. A Szeged környékiek déli harangszókor levett kalappal, kévére ülve imádkozták az Úrangyalát; magukra és a búzaföldre keresztet vetettek. Lakócsán aratás végén a legszebb darab búzából készítették a „Jézuskévét". Ebben kereste ki a gazdaasszony azt a búzatövet, amely három egyforma növésű szép kalászt termett, és piros szalaggal a kalászok alatt egybe kötötte azokat. A „Jézus" körüli búzát sarlóval vágták le, kévébe kötve lefektették „Jézus" köré. 

Mánfán a Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelt templom festői völgyben,
a településtől nyugatra található. A XII. században épült az eredeti, kisméretű, egyhajós, félköríves szentélyű templom, déli oldalán rézsűs kapu felett három ablakkal.

    

Letérdeltek rájuk és imádkoztak, majd „Jézust" otthon, a képek alatt szögre akasztották. Új vetéskor kimorzsolták belőle a szemet és a vetőmag közé keverték. A felsőrekecsini csángók a szoba sarkába, a szőttesek, a párnák tetejére aratás után egy kéve búzát állítottak. Ősszel kimorzsolt szemeit a vetőmag közé keverték Másutt a pajtába raktak el búzakévét („Jézust"), s karácsonyeste a felrakott párnák mellé került a szobába, s újév reggelig ottmaradt, majd visszavitték a helyére, s magja a tavaszi vetőmagot szentelte.

      Rábagyarmaton néhány szál búzát levágatlanul hagytak Szent Péter lova számára. Domoszlón Szent Péter lovának és a halottaknak hagytak kalászokat; országszerte pedig az ég madarainak. Erdélyben (Alcsík) az aratókoszorút vivő legényt vagy leányt leöntözték, s a gazda őket kínálta először pálinkával. Az aratókoszorú régen templomi szentelmény volt; alakja, szerkezete, mint az ugyancsak Napot jelölő szent koronáé, s szinte minden templomunknak éke volt. Városmiskén, aki aratás közben halt meg, annak külön aratókoszorút kötöttek a koporsójára.
A kévéket országszerte keresztbe (kepébe) rakták, a felsőt „papkévének" nevezték. Az egyik legenda szerint, amikor az Egyiptomba menekülő szent családot Heródes emberei üldözték a búzaszemmé változott Máriát és Jézust egy szántóvető elvetette. Amikor aratott, Mária kérésére kereszt alakot formált a kévékből; s Mária és Jézus arca ott ragyogott minden búzaszemen (Csíkban ma is így tartják).

A hajdan volt ember annyi termést kért minden esztendőn az Úrtól, hogy jusson a szegényeknek, az ég madarainak, az anyaföldnek, s az elhunyt lelkeknek (Isten nevében) is belőle. A kalászok összegyűjtése a szegények joga volt. (forrás)
Bővebben: http://www.bucsujaras.hu/csobanka/index.html

M.S. Mester: Mária látogatása Erzsébetnél
(A képek kattintva növelhetők!)

 

Július 5.  Csontváry Kosztka Tivadar festőművész születésnapja
(Kisszeben [Szlovákia], 1853. július 5. – Budapest, 1919. június 20.)

Gyógyszerész volt, csak 41 éves korától tanult rendszeresen festeni, de lényegében autodidakta volt. 1894-ben Hollósy Simon növendékeként fél évig Münchenben, majd Karlsruhében, Düssel-dorfban és Párizsban képezte tovább magát. Az 1890-es évek végén Dalmáciában, Olasz- és Németországban járt, majd Jajcében és a Horto-bágyon dolgozott, 1904-ben Egyiptomban, Palesztinában és Athénban járt.

1904-ben festette a Nagy-Tarpatak a Tátrában és a Görög színház Taorminában című több négy-zetméteres tájképeit. Majd visszatért Paleszti-nába, Egyiptomba utazott, 1904-ben elkészítette a Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben című sokalakos, expresszionista kompozícióját, 1906-ban pedig fő művének érzett legnagyobb méretű vásznát, a Naptemplom Baalbekbent.

 


  Önarckép

     

Nagy László: Csontváry (részlet)

Ő: a bábeli magasba emelt fej,
gigászi vörös szemgolyó a kételyek fölött,
világnagy vásznon ecset- és üstökös-egység,
ágyúzzák lentről a köznapi méretek,
kicsi királyok, erőtlenek és nevetségesek,
mert ISTEN SZÖRNYETEGE, emberkék végzete ő,
temérdek sugár-erő, transzformált őrület,
kapcsolják rá uraim a várost: a lámpa mind kigyúl,
egyszeri csoda, a Nap fia ő, aki agyára
fölveszi koronának a lángoló Kárpátokat!

       
                      Nagy-Tarpatak a Tátrában          Görög színház Taorminában    A panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben

Szíriából Párizsba, majd ismét Libanonba utazott, s megfestette két nagy művét: a Magányos cédrust és a Zarándoklás a cédrusfához (1907) címűt. Valószínűleg 1910-ben Nápolyban készült utolsó műve, a Sétalovaglás a tengerparton. A tízes évek elején önéletrajzi variációin dolgozott és vitázó röpiratokat írt (Energia és művészet, 1912; A lángész, 1913).

           
Naptemplom Baalbekben                    Magányos cédrus        Zarándoklás a cédrusfához              Sétalovaglás a tengerparton      

Kortársai nem értették meg művészetét. Lappangó skizofréniája egyre jobban elhatalmasodott rajta. A meg nem értés, a magány megbontotta lelki egyensúlyát, alkotóereje mindinkább felbomlott. Az 1930-as gyűjteményes kiállításán fedezték fel jelentőségét. Látomásszerű festészetét expresszionista hév, ragyogó kolorit és szimbólumteremtő erő jellemzi.


Július 12.  Tizennégy Segítő Szent

    
A tizennégy segítőszent a földi halandók imáit segíti, erősíti.
Általában betegség, járvány, egyéb szükség esetén hívták őket segítségül. Kápolnákat, oltárokat, ispotályokat szenteltek a tiszteletükre. Kultuszuk kezdete és kialakulása bizonytalan. Valószínűleg német földön keletkezett, és a nagy európai pestisjárvány (1347–52) idején terjedt el. Hazai elterjedéséről az első adat a XV. századból való.
Névsoruk változó, a legszokásosabb Achatius - Ákos (jún. 22.), Balázs (febr. 3.), Borbála (dec. 4.), Cirjék (aug. 8.), Dénes (okt. 9.), Egyed (szept. 1.), Erazmus (jún. 2.), Euszták (szept. 20.), György (ápr. 24.), Alexandriai Katalin (nov. 25.), Kristóf (júl. 25.), Antiochiai Margit (júl. 13.), Pantaleon (júl. 28.), Vid (jún. 15.).
Egyikük-másikuk helyett néhol Apollónia (febr. 9.), Lénárd (nov. 6.), Miklós (dec. 6.), Oszvald (aug. 5.) és Rókus (aug. 16.) szerepel.
(Képek)

Miért vannak éppen tizennégyen? Talán azért, mert a 14 "holdszám” és "napszám” egyszerre (28:2 = 14, 14 x 26 = 364). A tizennégynek a zsidó-keresztény számmisztikában is kivételes hely jut.

Garamszentbenedeki festő: A Tizennégy Segítő Szent
Keresztény Múzeum,  Esztergom

Amint Máté előszámlálja evangéliumában, "az összes nemzetség tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzetség, és Dávidtól a babiloni fogságra vitelig tizennégy nemzetség, és a babiloni fogságra viteltől Krisztusig tizennégy nemzetség” (Mt 1,17). 14 Dávid király héber nevének számösszege; ennyi az ember kezén és lábán megszámolható ujjpercek száma is (a hüvelyk nem látható ujjpercével együtt egy kézen 15, összesen tehát "60 percünk” van). Lehet, hogy kérdésünkre ebből következik a helyes válasz. Nem kizárt ugyanis, hogy a tizennégy segítőszent a mennyei segítő kéz ujjperceit személyesítette meg. Nincs ebben semmi szokatlan, a régi görögök is megszemélyesítették a Nagy Istennő ujjait (daktülosz-istenek). (Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium)
 

Július 17.  Zoborhegyi Szent Zoerard-András (? - kb. 1010) és Zoborhegyi Szent Benedek (? - kb.1013)

Boldog Mór írta meg a két híres zoborhegyi remete történetét, akiket az első magyar szenteknek tekinthetünk. Zoerard-András és tanítványa, Benedek az isztriai Pola környékéről származtak. Nyitra városába kerültek ahol a Szkalka-hegy barlangjában folytattak remete életet.

      A legenda szerint "Zosimos apát szabályait követték", azaz a korai keleti kereszténység szigorú, de bensőséges szellemében élték mindennapjaikat. Válogatott sanyargatásokkal gyötörték testüket, hogy lelkük minél tisztábban szállhasson Isten felé. Fejük fölé például abroncsot tettek, amelyre négy követ helyeztek, hogy el ne aludjanak imádkozás közben. Barlangjukat tüskékkel bélelték ki. András néha annyira elfáradt, hogy elájult. Egy alkalommal az Úr angyala tette szekérre, és vitte vissza barlangjába. Elhagyatottan halt meg, szerzetestársai ráakadva, a nyitrai Szent Emmerám tiszteletére szentelt székesegyházban temették el.

András halála után Benedek még három évig élt, amikor rátámadtak a rablók és megölték. Testét a Vágba hajították, ahol egy évig feküdt. A jámbor hagyomány szerint egy sas vezette a keresőket nyomra, amely állandóan egy helyen lebegett: a Vág vize fölött. Valaki leereszkedett a vízbe. Meg is találta a szent holttestét, a húsába nőtt vezeklőlánccal együtt."A teste tökéletes épségben volt még ekkor is.

    

A remeték kultusza hamar elterjedt a Felvidéken. Az 1020-as években már ebbe kapcsolódott bele Mór, amikor megírta legendájukat.

     


Július 18.  Árpád-házi Szent Hedvig (1373-1399)


Proksza Gyöngyi: Szent Hedvig

      I. Anjou (Nagy) Lajos magyar és lengyel király leányát eredetileg Habsburg Vilmossal jegyezték el még négy évesen, mivel Vilmosnak szánták a magyar trónt is. De Nagy Lajos halála után a trón Máriára szállt, ezért Hedvigé lett a lengyel trón. A lengyelek nem akarták Habsburg Vilmost királyukként, ezért elűzték. Az országot azonban fenyegette keletről a pogány litvánok serege, így kapóra jött, amikor fejedelmük Jogaila 1386-ban házasságkötési ajánlattal jelentkezett Hedvig udvarában, és népe áttérését is megígérte a keresztény hitre. Hedvig ebben Isten akaratát látta, s beleegyezett az új házasságba azzal a feltétellel, hogy a Szentszék kimondja Vilmossal kötött érvénytelenségét. Ez meg is történt, sőt IX. Bonifác pápa elfogadta a keresztszülői felkérést is a királyi pártól.

Szent Hedvig lett a litvánok keresztény hitre térítésének igazi pártfogója, aki az üdvöt és a kegyelmet hangsúlyozta férje ( akit a történelem már Wladyslaw Jagello, azaz Jagelló Ulászló néven jegyez)  meglehetősen világias, erőszakos módszereivel szemben.

     
 
Ő szorgalmazta, hogy a még zavargó, áttérni nem akaróknak ne vegyék el a jószágaikat, hangsúlyozva, hogy: "Ha vissza is adtuk javaikat, ki fogja visszaadni elsírt könnyeiket?...''.

A királynő, akit a lengyelek Jadwiga néven ismernek és tisztelnek, rövidre szabott életében számos tettel érdemelte ki népei szeretetét és a katolikus egyház elismerését. Prágában 1397-ben kollégiumot alapított litván teológusoknak, s az ő közbenjárására engedélyezte II. Bonifác pápa a krakkói egyetemen a teológiai fakultás megnyitását. Hedvig támogatta a város alma materét, saját királyi jelvényeit (jogarát, országalmáját) is odaadományozta a – később az uralkodóházról Jagelló Egyetemnek elnevezett – tanintézet építésére. Rendszeresen látogatta a kórházakat, ápolta a betegeket, hívei már életében szentként tisztelték.

Szentség hírében halt meg 1399-ben, s közeli szentté avatását a lengyelek annyira biztosra vették, hogy a krakkói Wavel katedrális oltára alá temették, nem a kriptába, ahová a királyi főket is szokták. Bár az elevatio (felemelés) még sokáig váratott magára, töretlen volt, ahogy a lengyelek hívják, Jadwiga tisztelete, s mindenhol szentek társaságában, szentként ábrázolták. Szentté azonban csak 1997-ben avatta II. János Pál pápa, aki korábban még bíborosként a boldoggá avatásán is szorgoskodott.

     

   
Hedvig carrarai fehér márvány síremléke – Antoni Madeyski lengyel szobrászművész alkotása 1902-ből.
Ma is lengyelek és magyarok közös zarándokhelye.


Július  22. A nándorfehérvári diadal emléknapja

Az Országgyűlés 2011. július 4-én az 555. évforduló tiszteletére a nándorfehérvári diadal emléknapjává nyilvánította július 22-ét. A javaslatot, amelyet fideszes és kereszténydemokrata politikusok nyújtottak be, ellenszavazat nélkül, a szocialista képviselők tartózkodása mellett fogadta el a Ház. "Ez a nap nem csupán a nemzetnek, hanem a keresztény Európának és a mai keresztény világ összességének az emléknapja. Ez a nap a hazafiságnak, önfeláldozásnak, emberi helytállásnak, az európaiságnak, európai összefogásnak és a kereszténységnek máig élő példaképe. Erre a győzelemre emlékezik azóta minden keresztény templom déli harangszója" - olvasható a határozati javaslatban.     

http://www.mobilmediastudio.com/tortenelem/nandorfehervariDiadal.html


A vár ostroma XIX. századi festményen.
 Középen Kapisztrán szent János (ismeretlen festő)

      Tagliacozzo elbeszéléséből úgy látszik, hogy Hunyadi sok évtizedes tapasztalatai alapján fontolva tekintette át a helyzetet, és a reális lehetőségek figyelembe vételével döntött. Kapisztrán a lelkesedéstől elragadtatva, intuitíven adta ki utasításait. Másrészt viszont a krónikás több olyan pillanatot ismer, amelyben az igazi katonák, Hunyadi János, Szilágyi Mihály reménytelennek ítélték a helyzetet, és már-már feladták a harcot. János ekkor lelket öntött beléjük, hol látomásaira, hol szent históriákra hivatkozva meggyőzte őket arról, hogy az Úr minden emberi számítgatás ellenére is meg fogja segíteni övéit.

A szerzetes író ezekkel a történetekkel természetesen a szent szerepét óhajtotta kidomborítani, a dolog azonban a valóságban sem mehetett végbe másképpen. Reális esély valóban nem volt a győzelemre, és ezt Hunyadinak tudnia kellett. Kapisztránnak azonban, aki mindaddig nem látott eleven törököt, fogalma sem volt erről, ő csak azt tudta, hogy a tömeg az általa felkeltett fanatizmus bűvöletében hihetetlen dolgokra képes. A két ellentétes egyéniség, a két különböző szándék tehát egyetlen pillanatban tökéletesre egészítette ki egymást. És ez éppen a döntő pillanat volt. ...

Az alapos tüzérségi előkészítés után tehát július 20-án dél tájban hirtelen elhallgattak az ágyúk, és a tájra nyomasztó csend telepedett. Kapisztrán Hunyadi utasítására még az utolsó pillanatban 4000 emberét bevitte a várba, a legvitézebbeket, a legmegbízhatóbbakat, a legjobban fölfegyverzetteket. Mindnyájukat buzdította az éber vigyázatra, a vértanúhalálra, a védelemre, az állhatatosságra és a hűségre, mint azelőtt is szokta, de most lelkesebben, hozzátéve, hogy a törökök hamarosan megtámadják őket. Áldást osztott, majd a sebesültekkel, az elfáradtakkal visszament a zimonyi táborba, hogy szükség esetén onnan tudjon újabb támogatást vinni. Szíve szerint maga is a várban maradt volna, Hunyadi azonban szigorúan ráparancsolt, hogy térjen vissza övéihez, hiszen azok nélküle mit sem érnek.

Wagner Sándor: Dugovics Titusz önfeláldozása (1859). Dugovics „mivel sehogy sem tudta megakadályozni, hogy a toronyra kitűzze a jelvényt, átnyalábolta a törököt, és a magasból a mélybe leugorva, magával rántotta.” (Antonio Bonfini)

     

Július  22. Mária Magdolna

Mária Magdolna a keresztény legendairodalomban és művészetben, a vallásos néphitben a bűnbánat megszemélyesítője már a középkortól, de még inkább az ellenreformációtól kezdve, mely lelkesen szorgalmazta a hét szentség, köztük különösen a bűnbánat (gyónás) kultuszát. Bűnbánó Magdolna tisztelete azonban a Szentírás félreértésén alapszik. Az a bűnös asszonyszemély, aki könnyeivel öntözte, hajával törölgette és szent olajjal kente meg Jézus lábát, – a bűnbánó „rossz hírű nő” képe e jelenetből származik – névtelen volt. Csak a hagyomány azonosította vele Magdolnát!

        
               James Tissot (1886-1894)                [a képek nagyíthatóak!]                         Johann Christof Haas 
(1753-1829)        Federico Barocci (1590)

A bűnbánó "rossz hírű" nő
       
              Jan van Scorel (1530)                 Tiziano (1533)           Caravaggio (1595)   Georges de la Tour (1625-50)  Sir Lawrence Alma-Tadema (1854)

János evangélista Bethániai Máriáról, Lázár és Márta húgáról állítja ugyanezt, ennek köszönhetően e három nőalak (Mária Magdolna, Bethániai Mária és az ismeretlen nőszemély) a latin egyházban a legutóbbi időkig egybeolvadt (a keleti egyház kezdettől fogva megkülönböztette hármójukat).

           
Jézus találkozása Magdalai Máriával              Henryk  Siemiradzki (1873)                                                Paolo Veronese (1547)                                              

Az igazi Mária Magdolna, helyesen: magdalai Mária – a Magdák, Magdolnák nevüket egy halászfaluról kapták, ahonnét Máriánk ered – egy megszállott, beteg asszony volt, akiből Jézus kiűzte az ördögöket, szám szerint hetet, s aki ezután Jézus állandó kísérője lett. Ott állott a kereszt alatt is, egyike volt azoknak, akik eltemették a Mestert, és oly kiváltságos volt, hogy kétszeresen is tanúja lehetett a feltámadásnak. http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/szent_maria_magdolna

Sírba tétel                                                                                        "Noli me tangere!" (Ne érints még meg!)    
             
                 Arnold Böcklin (1867)                                                                    Giotto (1320)                                            Alexander Ivanov (1834)

A közkeletű nézet az, hogy Péter volt a tizenkét tanítvány vezetője, és az egyház feje. De az 1945-ben felfedezett korai keresztény írások más történetet mondanak el – a Mária evangéliuma Jézus szeretett tanítványának nevezi Mária Magdolnát, akinek több tudása volt, és neki magasabb tudást tanított, mint a többieknek, és akinek nagyobb tekintélye volt, mint Péternek. Ezek az írások úgy ábrázolják Pétert, mint aki irigyli, hogy Mária kinyilatkoztatásokat kapott a feltámadott Krisztustól. Tamás evangéliumában pl. ezt mondja Péter: „Hagyjon el minket Mária, mert a nők nem érdemesek arra, hogy éljenek.”

                                   
        Master of the Royal Epitaph (1500)                    Perugino (kb.1500)                     Caravaggio (1594-96)       A. Frederick Augustus Sandys (1862)

A Fülöp evangéliuma mondja: "És (a Megváltó) társa Mária Magdolna. De (Krisztus) jobban szerette őt, mint a többi tanítványt, és (gyakran) csókolta (szájon). Ez sértette a többieket, (akik kifejezték a nemtetszésüket). Megkérdezték tőle, "Miért szereted őt jobban, mint minket?" A Megváltó ezt felelte, "Miért nem szeretlek titeket úgy, mint őt? Amikor egy vak és egy látó együtt vannak a sötétségben, nem különböznek egymástól. Amikor eljön a fény, a látó látni fogja, a vak sötétségben marad."

     

A Tamás evangéliuma följegyzi, hogy Jézus egy nagyon érdekes ígéretet tett Péternek. Megígérte neki, vezetni fogja Mária Magdolnát, hogy „férfivé tegye, hogy ő is hozzátok, férfiakhoz hasonló, élő szellem legyen. Mert minden nő be fog lépni a mennyei királyságba, aki férfivé tette magát." Ezt a látszólag furcsa megjegyzést csak a minden dolog egysége jézusi tanításának fényében lehet megérteni, amelyet lépten-nyomon megtalálunk ezekben az írásokban.

Magdalai Mária felvétele a mennyekbe
                             
                                            Donatello (1457)                          Antonio del Pollaiuolo (1460)            Szent János katedrális, Torun (XIV. sz. vége)

A Fülöp evangéliuma mondja: "Vannak, akik mindig az Úrral jártak: Mária, az anyja, a nővére és Magdolna, akit a társának neveztek." A nővérét, anyját és a társát egyaránt Máriának nevezték. www. near-death.com
Bővebben: www.mindennapi.hu/.../2011-07-22/5321 


Július  24. Árpád-házi Szent Kinga


Kinga (Kunigunda) Esztergomban született 1224. március 5-én IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő elsőszülött gyermekeként. Testvére volt Árpád-házi Szent Margitnak, Boldog Jolánnak és Boldog Konstanciának. Gyermekkorától mély vallásosság jellemezte; egész fiatalon szüzességi fogadalmat tett, életét Istennek ajánlotta.

1239-ben Boleszláv lengyel fejedelem feleségül kérte a tizenöt éves Kingát. Az ifjú lengyel királynét fényes diadalmenet kísérte Esztergomtól Krakkóig, mert életszentségének és szépségének híre ezrek kíváncsiságát ébresztette föl.

      Kérésére királyi férje tiszteletben tartotta szüzességi fogadalmát, sőt, maga is fogadalmat tett, ezért a nép szemérmes Boleszlávnak" nevezte el. Kinga teljes hozományával hozzájárult a tatárok elleni védelemhez; a tatárjárás után pedig adományokkal járult hozzá az ország újjáépítéséhez: kórházakat, templomokat, kolostorokat építtetett. 1249-ben hazalátogatott Magyarországra, hogy édesapjától kérjen segítséget a nélkülöző lengyel nép számára. Ekkor kapta ajándékba a máramarosi sóbányát. Atyja ezt a kérését teljesítette, s a legenda szerint Kinga a birtokbavétel jeléül az aknába dobta a jegygyűrűjét. A legenda szerint a gyűrűt nem sokkal később amelyet két évvel később az általa alapított lengyelországi wieliczkai bánya egy sótömbjében találták meg, amikor megnyittatta a híres bochniai sóbányákat 1251-ben.     
Szent Kinga sóból kifaragott szobra a wieliczkai sóbányában


1257. március 2-án Boleszláv király, kimutatva háláját felesége országépítő tevékenysége iránt, oklevélben neki adományozta a Krakkótól délre eső Szandec tartományt, ahol megalapította a nagy kulturális jelentőségre szert tevő ószandeci ferences kolostort.

1279-ben, negyvenévi házasság után eltemette férjét, ez követően testvérével, Jolánnal kérte felvételét az ószandeci klarisszák közé,vagyonát szétosztotta a szegények között. Élete hátralevő részét imádkozással és betegek ápolásával töltötte, bár a lengyelek kérték, hogy vegye át az ország kormányzását. 1284-től haláláig az ószandeci kolostor apátnője volt. 1292. július 24. halt meg. Sírja búcsújáróhely lett. Árpád-házi Szent Kinga a sajátjaként szerette második hazáját, Lengyelországot és annak népét. Királynőként szerették és tisztelték, jóllehet Kingát kevésbé az uralkodói stílus, sokkal inkább a szolgálat jellemezte.

VIII. Sándor pápa 1690-ben boldoggá avatta. II. János Pál pápa 1999. június 16-án iktatta a szentek sorába. Árpád-házi Szent Margit nővérét ma Lengyelország és Litvánia védőszentjeként tartják számon.

Árpád-házi Szent Kinga szobrát 2002. szeptember 15-én avatták. Alkotója Tóth Dávid.
Belváros-Lipótváros és a Lengyel Kisebbségi Önkormányzat állíttatta a belvárosi templom mellett.

    


Július  25. Szent Jakab apostol

Hasonnevű társától való megkülönböztetésül idősebbik vagy nagyobb Jakabnak (Jacobus Maior) hívták. Jakab és öccse, János egy Zebedeus nevű ember fiai voltak. Halászok, mint András és Péter, és az elsők között szegődtek Jézushoz, aki robbanékony természetük miatt a „mennydörgés fiai” nevet adta nekik. Id. Jakab a tanítványok legbelsőbb köréhez tartozott, jelen volt az Úr színeváltozásánál, Jairus leányának föltámasztásakor,majd az Olajfák hegyén a másik két kiválasztott, Péter és János társaságában.

                              
Szent Jakab zománcképe a Szentkoronán   Avignon-i festő (1350 körül)                    El Greco (1600 körül)                      

        
 [a képek nagyíthatóak!]

Mestere halála után ő lett a jeruzsálemi egyház püspöke. Kabbalára épülő tanításai - Taavil néven - az arabok titkos hagyománya, később a Korán megfejtésének egyik módszere lett. (Ennek alapja az a tanítás, mely szerint a Teremtés világai tökéletesek, a Teremtő senkit sem kísért. Azonban az az ember, aki vét a szabadság törvénye ellen, tökéletlen világot teremt maga körül, létrehozva ezzel a kísértés fogalmát. Belül ugyanez hamis vágyakat szül, melyből lelki káosz és szennyezettség fakad. Ez pedig tisztátalan tetteket eredményez, melyek szenvedéshez vezetnek. A szabadság törvénye maga a Kabbala.

     
Id. Jakab apostol vértanúsága                                                                                                      Fra Filippo Lippi (1455-60)                  Albrecht Dürer (1508)

A hagyomány szerint i.sz. 44-ben Jeruzsálemben Heródes Agrippa nyakaztatta le hitéért. Ő lett az első vértanú az apostolok között. Egy másik hagyomány szerint Hispániába ment téríteni. Az Arany Legenda e két hagyományt kísérelte meg összeegyeztetni; tanítványai – így a legenda – egy angyal vezénylete alatt a már holt apostol tetemét kicsempészték Júdeából, és a távoli Spanyolhon Galícia nevű tartományába vitték. Amikor a mórok elfoglalják Spanyolország területét, eljut a tőle eredő tan az ő sírjának helyéhez. Szent „Iago” a spanyolok nemzeti szentje lett, sírja a középkorban a leghíresebb zarándokhely a Szentföld és Róma után. (Olyan ismert személyek is elzarándokoltak sírjához, mint Nagy Károly, Assisi Szent Ferenc, Dante, Izabella királynő, II. János Pál pápa). Santiago de Compostela nevének születését megőrizte egy legenda: eszerint elfeledett sírjának helyét a IX. században egy csillag mutatta meg (campus stellae, annyi mint „csillagrét”). Ő a zarándokok védőszentje. (A kereszténység eredetileg három zarándoklaton keresztül avatta be követőit. Rómában a hívő megtisztult, a "szentség edénye" lett. Ez az eleve elrendelés felismerése által a Bűnbocsánat Útja volt. Szent Jakab útján a hívő megértheti a tapasztalati világ ok-okozati törvényeit, felszabadulhat a bűntudat alól és megláthatja a szabad akarat mibenlétét. A jeruzsálemi út a feltámadás titkainak és az égi szövetség megértésének lehetőségét kínálta, ezért a Felébredés Útjának nevezték.)

Bővebben: http://www.erdely.ma/hitvilag.php?id=72154

VisszaVISSZA A FŐOLDALRA